Taqwacore: The Kominas – Wild Nights in Guantanamo Bay

Posted by komakino | Audio,Lemezismertetők | kedd 6 december 2011 20:52

(2008, The Kominas)

Ahhoz, hogy érthető legyen, mi is ez – már aki nem tudja –, elmesélem a történetet, hogyan jutottam el a zenekarhoz. Az interneten kerestem egy török filmet, aminek a címe Taqwa. A szó maga Istenfélőt jelent, a film pedig egy török, mélyen vallásos muszlim ember nehézségeiről szól. A film keresése közben találtam egy Taqwacore című filmre, amelynek alapja Michael Muhammad Knight 2003-ban megjelent azonos című regénye. A film egy társaságról szól, akik az Egyesült Államokban egy muszlim punk-rock zenekarban játszanak. Nappal hitüket gyakorolják, este pedig punk-rockot nyomnak. Természetesen sem a 2003-ban megjelent könyv, sem a film nem jelent még meg Magyarországon. A többit, gondolom, kitaláljátok! A könyvön felbuzdulva alakult néhány zenekar, akik a stílusukat taqwacore-nak nevezik. Az egész történetben az a legfurcsább, hogy az iszlám jó néhány dolgot tilosnak –haram – tart abból, ami a filmben megjelenik. Ennek ellenére a dolog elindult, mint ahogy van krishnacore is, bár az iszlámban szerintem ez egy neccesebb helyzet. Nem akarok untatni ezzel senkit, de a muszlimoknál azért nem annyira egyértelmű mindenféle zene hallgatása, mint más vallásokban…

Vissza a lényeghez: ugyan nem ont tömegszámra a stílus zenekarokat, de ennek ellenére, mint jelenség, érdekes. Érdekes az amerikai muszlim fiatalság identitáskeresése, és az, hogy ezt a punk-rockon keresztül teszik.

Én három zenekart találtam a címben szereplőn kívül, amely a stílus felvállalja. Az indie beütésű Diacritical, az igen szarul szóló Vote Hezbollah-t, és a széttorzított basszusokkal operáló noise-ba, punk-hardcore-ba hajló, de nagyon gyenge énekkel rendelkező Al-Thawra-t.

Zeneileg és hangulatilag viszont magasan a New York-i The Kominas emelkedik ki a mezőnyből. A zenekart négy pakisztáni származású, de az USA-ban élő srác alkotja: Basim Usmani (basszus), Imran Ali Malik (gitár), Hassan Ali Malik (gitár) és Abdullah Saeed (dobok). A zenekar zenéje nekem az angol punk bandákat juttatta eszembe, abból is leginkább a The Clash számait vizionáltam beléjük. A zene érdekessége abban rejlik, hogy a punk, ska, és egyéb hangulatokba, a számok intróiba, de a számokba magukba is rengeteg arab zenei elem épül be. Viszont nem annyira tolakodó, mint mondjuk az Asian Dub Foundation számaiban, hanem megmarad punknak. Néha egészen surf-punk-ba csúszik a zene, majd ska-ba, utána sima punk döngölésbe, de az egész nagylemez hangulata zseniális: pörgős, a szövegek – ahol elkaptam és értettem – mind provokatívak kicsit, de stílusosak. Szóval rendben van! Nagy különlegességet senki sem fog hallani, az viszont tuti, hogy egy-egy mosolyra görbülni fog a száj. Szóval hallgassátok, meg, ha másért nem is, mert érdekes.

„I am an Islamist, I am an Antichrist…”

No comments yet.

RSS feed for comments on this post.

Sorry, the comment form is closed at this time.

e-wallet Wordpress Theme