The Swine – Self Destroyer (2013)

coverAkkor szerintem ennyit a szerelemről, meg a szerelmesek napjáról! Ugyanis a The Swine lemeze pont ezen a napon került a publikum elé. Rohadtul semmilyen komoly infót nem találtam róluk. Amennyiben a bandcamp oldaluknak hinni lehet, egyszemélyes bandáról van szó, ami egy aaron m nevű figurát takar.

Milyen a zene? Torzított zajos gitár, torzított mély basszusgitár, tempós dob és totális őrület. Leginkább a ’90-es évek elején működő kedvenceim összerázásával tudom leírni. Az ének torzított, mint a Missing Foundation-ban, a gitár zajos, a basszus túr, mint a Big Black-ben és az egész olyan őrült, mint a The Jesus Lizard. Nagyon-nagyon súlyos zajos album. A két feldolgozás, ami rajta van, irgalmatlanul kitekert. Az egyik  Bjorn in the U.S.A, gondolom mindenki kitalálta, mi az eredeti. Felismerhető, de inkább egy nagy arculcsapása az eredetinek. A másik a Helmet In the Meantime-ja, ami meg felismerhetetlen, de a szöveget néha el lehet csípni, a dob meg a basszus végigvágja a számot, a gitár meg önti a zajt. Vannak benne rövidebb kísérletezgetős trackek, bár ezek engem nem fogtak meg. Ott van még a félelmetes Dirge, ahol a basszus és a dob (lehet, hogy dobgép?) komótosságát kiüti a gitárzúzda és a közönyös torz ének. Számomra ez a legjobb nóta. Az utána következő They Marches Us Out the Sea, meg korai Ministry, a Missing Foundation őrjöngéssel leöntve. Megint egy közjáték, hogy pihenjünk újra. Aztán az egészet az Unhappy című dal lassú pszichedelikus, gitározós, melankolikus témája zárja.

Az egész lemez nem egyszerű, de totális őrület. Nehéz, néha fárasztó, de odaver!

Belehallgatás és letöltés itt: http://theswine.bandcamp.com/album/self-destroyer