The United Sons of Toil – Forces of Production

Posted by komakino | Audio,Lemezismertetők | kedd 23 október 2012 08:34

(2012)

Azt nem tudhatta senki eddig, hogy a Wisconsin-i zenekar általam eddig hallott lemezei a műfajában, nálam a legjobb lemezek között szerepelnek. Korábban írtam a When the Revolution Comes… albumról, ami nagyon bejött, és azóta is töretlen a figyelmem a srácok felé. Valószínűleg ennek köszönhetően a csapat küldött egy emailt nekünk, amiben felajánlották, hogy meglepnek egy fizikai példánnyal a nemrég megjelent új remix lemezükből, amennyiben igényt tartok rá! Lehet ezt visszautasítani? Nem, nem lehet! Főleg, hogy a ma noise-rockot, post-harcore-ral keverő zenekarok közül számomra az egyik legizgalmasabbnak talált brigádról van szó. Tehát: köszi, srácok!

Alapvetően, ha kedvencekről van szó, rettegek a remix lemezektől. Persze, vannak jól sikerültek darabok, de valahogy mindig visszatérek az eredeti verziókhoz. Sok olyat is hallottam, amin volt egy-két jól sikerült verzió, de a nagy része az albumnak felejthető volt. Nincs is ilyen lemez a gyűjteményemben, az előbb sorolt okok miatt. Szóval az államokbeli barátaink lemeze az első, ami bekerült! A lemez 11 újrakevert, újra-beépített dal feldolgozását tartalmazza.  Az igazság az, hogy nem minden darabnak ismerem az eredeti verzióját – ami ebben az esetben egyáltalán nem baj.

A lemeznyitó dal az első nagylemez (Hope is not a Strategy) záródalából, a Fly the Friendly Skies-ból született. Hogy lehet záródalból nyitónóta? Így! Piszok jól sikerült, az énektéma ugyanaz, de az alápakolt dobok jól kalapálnak, majd beleszaggat egy kis gitár, kellemesen utaztatva, végén minimálisan zajongva. Ezt követi az utolsó lemezről (ha jól gondolom) az ILO egy verziója, a zenekar dobosától. Jó kis húzós, elkent, a stoner felé húzó gitártorzítással operáló átgondolás. Majd ismét vissza az első lemezhez a Kyoto-val, amibe a dobok nyomják az alapot, hozzárakva egy kiszedett gitárzaj loopolását. A negyedik Al Ritchie újra értelmezése, néhol a hip-hop felé húz, ami nem jött be annyira. A negyedig tracket elkövető Bell and Circuit által a Kyoto újabb verziója következik, ami annyira nem hozott izgalomba, majd a Guerilla Digital a Communism-al, ami szintén érdekesre, borultra, de erősre sikerült. De tudjátok mit! Nem is sorolom fel az egészet. Az USOT Remixed-e egy jól sikerült lemez. Miért? Azért, mert nem veszítik el benne az alkotók a zenekar valódi értékeit. Amennyiben csak ezt hallgatja meg az ember, szerintem egyből kíváncsi lesz az eredeti verziókra, már csak a használt hangminták miatt is. A húzósabb számokból meg érződik, hogy ezek mögött ott van egy nagyon erős alapkoncepcióra épülő erőmű, ami a The United Sons of Toil világa. Ráadásul illik a borító is ahhoz, amit én gondolok a lemezről: konkréten a hegesztő ember grafikája. Ezt jól hozzáhegesztették a meglévő fődarabokhoz!

Ezt a lemezt azért lehet szeretni, mert a zenekar lényege nem veszik el, csak kicsit átalakul!

Jó hallgatást: http://music.unitedsonsoftoil.com/album/forces-of-production-usot-remixed

No comments yet.

RSS feed for comments on this post.

Sorry, the comment form is closed at this time.

e-wallet Wordpress Theme