Thee Silver Mt. Zion Memorial Orchestra – Fuck Off Get Free We Pour Light On Everything

(2014, Constellation)

tsmzNem gondolom, hogy a fenti kanadai zenekart be kellene mutatni, de ha mégis, akkor is csak röviden. A ’90-es évek közepén alakult legendás Godspeed You! Black Emperor zenekar simán mondható a post-rock úttörőjének, zseniális hangulatú, hangszerelésű lemezekkel. No, ebből leszakadva egy négyes fogat (név szerint: Effrim Menuck – gitár, effektek, ének /  Sophie Trudeau – hegedű, ének / Thierry Amar – basszus, nagybőgő, ének / David Payant – dobok, ütősök, orgona) kiegészülve különböző zenészekkel, létrehozták 1999-ben ezt az igen csak nem rövid nevű zenekart, amiben ötvözik a post-rock, az experimental és a nagybetűs instrumentális zene hangulatait.

Kiadtak hat nagylemezt, amelyek mindegyike egységesen minőségi színvonalat képvisel. Többször jártak Magyarországon is, amikor én láttam őket, zseniális koncerteket adtak! A szintén nem rövid című, 2014 januárjában megjelent nagylemezükön az alap felállás kiegészült Jessica Moss hegedűssel, aki egyébként szintén nem ma került a zenekar állandó tagságába (a 2005-ös Trafós koncerten is itt volt).

Az új lemez hat szerzeményt tartalmaz, három 10 perc körüli felvételt (sőt, inkább több, mint 10 perc) és három rövidebb tételt. A nyitó Fuck Off Get Free We Pour Light On Everything gyerekbeszéddel kezdődő nyitánya után a gitárok és a vonósok hihetetlen – kicsit zajos – megszólalására, dallamaira, kíséreteikre felhúzott dalt pakoltak össze, nagyon érdekes énekkel és vokálokkal. Nagyon izgalmas szerzemény! A következő, Austerity Blues eleje kis pohárcsengéssel kezdődik, majd egy zaklatott gitározással és énekkel, felépül egy szintén érdekes hangzású, minimálisan effektezett hegedűvel színezett fő téma, hogy néha belecsapjon a gitár és a ritmusszekció. A közepén a gitárok, a dob és a basszus próbálja átvenni a hatalmat, de a hegedűk végig tartják az iramot és a hangkavalkádot. A szerzemény háromnegyedén elül a „vihar” és hihetetlenül érdekes hangzásokra fut ki a közel negyedóra utolsó része. A harmadik, Take Away These Early Grave Blues egy rockzenei tétel, effektezett, torzított hegedűvel, gitárokkal, őrülettel, lendülettel hat percben. A következő, Little Ones Run egy nyugodt, rövid közjáték, zongorával és női énekkel. Az ötödik dal, What We Loved Was Not Enonugh lett az kedvencem. Egy nagyon szomorú, szinte sírós ének vezet végig a 11 percén, és szép női vokálok kísérik teljes hosszában. A hegedűk uralják a dalt, de gyönyörű harmóniákat játszanak, a gitár néha megérkezik, majd újra elhalkul. A legszebb a középső rész, ahol csak hegedűk, az ének és a háttár énekesek szerepelnek és erősödnek. Annyira sok érzés van benne, hogy engem nagyon megérintett, és amikor később felerősödik a torzított hegedű a háttérben, még az sem zavart meg, mert a fő téma szépségét viszi tovább a másik hegedű. A dalt ének és egy kis ütős kíséret vezeti le. Zseniális! Az utolsó Rains Thru the Roof at Thee Grande Ballroom (For Capital Steez) egy levezető darab, ütős kísérettel, bőgővel, minimális zongorával, zajokkal kísérve Effrim Menuch énekét.

A Thee Silver Mt. Zion Memorial Orchestra 2014-es nagylemeze eddig a legjobb és legélvezetesebb felvétel volt, amit idén hallottam. Igaz, én a korábbi lemezeiket is szeretem, de számomra ezúttal sem okoztak csalódást. A hangszereiket, a hangjukat és az egész rájuk jellemző hangulatot tökéletesen viszik tovább. Nagyon jó zenei élmény egy izgalmas zenekartól!

A lemez teljes egészében meghallgatható a youtube-on.

http://cstrecords.com/thee-silver-mt-zion/
http://www.youtube.com/watch?v=bp1aP_CEq44