Theodor Bastard – Oikoumene

(2012)

Szégyen vagy nem, nagyon kevés orosz zenekart ismerek. Talán csak az őskövületek vannak meg az undergroundból: a Nyezsadli, a Zvuki Mu vagy a mai napig működő NOM. Ezek után megállt a tudomány nálam. Ez van, pedig tudom, hogy egy akkora országban biztosan vannak jó csapatok, mint ahogyan Theodorék is!

A fent nevezett zenekarra Litvániában figyeltem fel, de Ti akár a Fekete Zaj Fesztiválon is megnézhettétek őket. Ott én sajnos nem voltam, meg gondolom, tömegekben Ti sem, ami helytelen, és ezt mondom magamnak is…

A lényegre térve! A szentpétervári Theodor Bastard egy 1996-ban (!) alakult zenekar, amelynek tagjai jelenleg: Fyodor Svoloch – gitár, elektronika, ének; Yana Veva – ének; Monti – billentyűk, sampler; Max Kostyunin – basszusgitár; Kusas – ütősök, dobprogramok; Andy V. Dmitriev – ütősök. A csoport igazán sikeres 2005 körül lett és akkor történt egy kisebb stílusváltás is.

Nem kezdek el a zenekar életművéről értekezni, mivel az idén megjelent nagylemezen kívül még mást nem hallottam tőlük, de ez nem azt jelenti, hogy később nem teszem meg az áthallgatásukat. Az Oikoumene a sorban  az ötödik nagylemezük.

Milyen a lemez? Nem rockzene, nem popzene, nem világzene, vagyis inkább egyik sem, de kicsit mégis mindegyik. Igazából nagyon jól be tudom lőni, hogy mi találkozik az album tizenkét dalában: a szétválás előtti Dead Can Dance keresztezése a Transglobal Underground-dal. Énekhangilag – ahogy írtam az MJR-es beszámolómban – Lisa Gerrard Natacha Atlas-szal keverve utánérzés borult rám. Ugyanez elmondható a zenéről is, bár DCD-ben kevesebb volt élőben, és lemezen is a sampler, a Transglobalban meg nyomasztóbb volt az elektronika. Utóbbi zenekart, hogy ismerik a zenészek, az nem kétséges, mivel a plusz trackként, a Benga című számra Fun-Da-Mental verziója került fel a lemez végére. Amennyiben Aki Nawaz-ékat ismerik, akkor a TGU-t is! Tuti! A Gerrard – Perry duót pedig, ennél is biztosabban! Az énekre visszatérve, Yana Veva egy nagyon jó énekesnő, aki sajátos kitalált halandzsa – egyesek szerint, csak néhány személy által értett nyelven, mint pl. az ikrek között kialakuló külön nyelvi kód – nyelven énekel. Az ének és zenei hangzások nagy része a közel-keleti, észak afrikai, indiai hatásokat vonultatja fel, igaz én néha éreztem szlávos beütéseket is. Ebben az értelemben viszont világzene is lehetne. Néha olyan pszichedelikus, lebegős gitárok is becsúsznak, hogy rendesen csak arra figyeltem, nem a környezetemre. Nekem végig bejött mind a 11 szerzemény! Ízelítőnek azt hiszem ennyi elég lesz…

Nem belőlem kell kiindulni, mert a Theodor Bastard nem nehéz zene, de nagyon érdekes, szép, könnyen emészthető, de elgondolkodtató és mégis populáris.

Íme egy kiegészítő zenészekkel készített klip kedvcsinálónak:

http://www.theodorbastard.ru/