endhits

This Social Coil – Time

tscAz ehhez hasonló banda nevek mindig beindítanak bennem valamit. Biztosan a szociális, meg a Coil miatt, utóbbi az egykori elektronikus alapvetés miatt, előbbi meg a szociális disztraksönök miatt, de jól is hangzik.

A fent nevezett zenekar Németországban működik, ha minden igaz két főből áll, és 2011-ben alakult. A Time a második nagylemezük, amit most meghallgattam a tavalyi debütáló After the Day Before után, ami akkor nagyon tetszett.

A 2015. márciusában megjelent új lemez 11 felvételt tartalmaz, és már előre leszögezem, hogy nem csalódtam benne. Az első, Red Water is egy csilingelő felvétel, majd jön a második gyönyörűség, a Wish, ami teljesen uralmába kerített, majd folytatódik a varázslat az Underwater Sea Walk-kal, amiben szintén semmi különleges nem történik, csak egyszerűen nagyon egyben van a hangulat, és még akkor sem verik szét és tolakodnak a gitárok, amikor belecsapnak. Az előző albumot is ugyanezért a hangulatért szeretem. Miért is – persze kérdezhetitek most… A zenekar hihetetlenül jól ötvözi a post-rockot az indie-rockkal és tudom, hogy ezzel nem sok mindent mondtam, de megpróbálom pontosítani. Nekem néhol a „könnyített” Isis, a Red Sparows, a The Cure Disintegration-ös időszaka ugrott be a gitár és a megszólalás hangulatairól. A Wish című számban az ének Peter Murphy szóló lemezeinek ének témáit idézte fel bennem, egyébként az ének – azokban a dalokban ahol van – inkább egy new-wave/dark-wave utánérzéskörhöz köthető szerintem. A hangszerelés alapjai valószínűleg számítógéppel és billentyűs hangszerrel készültek, ezt vonják körbe a szállós gitárok. A Demons című szám dob, basszusáról a The Cure Strange Day című száma villant be, más daloknál az énekről Peter Murphy Cut You Up-ja, a gitároknál a Red Sparows vagy az Explosions in the Sky lazább témái és még sorolhatnám. Ami nagyon tetszik, hogy ezek a hatások nagyon jó arányban vannak jelen, de mégis mind egyszerre van benne mindegyik. Percekig gondolkodtam egyébként, hogy milyen előadók ugranak be. A legjobb, ha ezeket a hatáskapcsolódási pontokat elengedjük, és hagyjuk magunkat sodortatni a srácok által kreált folyóval és merengünk a víz tetején. Nem fogom tovább írni milyenek a számok, mert a Wish klipjét eleve berakom az írás alá, ha az bejön, akkor nem fogtok csalódni a többi felvételben sem.

Ezt a lemezt is megszerettem, mert szépen építkező éteri hangulatú, elszállós, de erős, és engem teljesen átjáró szerzeményeket pakolt össze ismét a This Social Coil.

Hallgassátok:

https://thissocialcoil.bandcamp.com/album/time