Töredéknap a III. Hradby Samoty Fesztiválon – 2012. 07. 07.

A Hradby Samoty egy, a csehországi Brnotól 20 km-re található Rošice nevű faluban zajló kis fesztivál. A programok helyszíne a 15-16. század fordulóján, gótikus stílusban épült kastély, ami tökéletes, nagyon szép helyszín és a rendezvényen fellépő zenekarok stílusához is igazodik. A HS elsősorban szlovák, cseh, és a lengyel elektro-industrial, drone, dark-elektronic, dark-ambient, neo-folk  stílusú előadóknak ad teret. A közönség létszáma a műemlék épület miatt limitált, így csak 222 belépő megvásárlására van lehetőség, ami eleve egy nagyon barátságos hangulatot eredményez a fesztiválon, ráadásul szerintem a cseh és a szlovák színtér sem a tömegrendezvényekről híres (csakúgy, ahogy a magyar sem). Mindenesetre meglepő volt, hogy kevésbé ismert előadóknak – akik nem a popkultúra felé hajló zenéket játszanak – szerveznek egy kétnapos fesztivált, és még közönség is van rajta. Ezt itthon nem biztos, hogy meg merném kockáztatni. Igaz, itt már a helyszínért is megéri elmenni!

A programok két színpadon folynak: a nagyszínpad a kastély egyik nagy pincetermében van. A másik kisebb színpad – ahol főleg az ambient, noise produkciók mentek – , a főépület mellett egy kőfalból nyíló ajtó mögött volt. Egy korábban katonai objektum belsejében ”elrejtve”,  itt  váltva mentek a nagyszínpaddal a programok.

Természetesen idén is voltak magyar előadók a fellépők között, mint a Larrnakh zenekar, a martial-industrial vonalról a Sturmast, és a Csihar Attila nevével jelzett Void of Voices.

Mivel csak a második napra mentünk, így nagyon röviden csak erről vannak benyomásaim, ezt tudom csak megosztani veletek.

Az első koncert a nagyszínpadon a magyar Larrnakhé volt – igaz egy órával hamarabb, mint ahogy meg volt hirdetve, így meg is lepődtünk, hogy olyan korán lesz a koncert előtti beállás (aminek az oka – gyorsan kiderült – a korábban való kezdés a korábbra kiírt zenekarok meg nem jelenése miatt volt). A teremben nagyon jó volt játszani, kb. 20 fok az itthoni 40 és a kinti 32 fok után. A közönség egy idő után teljesen ráhangolódott a produkcióra, a negyvenperces akusztikus program alatt.  A végén  lehet, hogy egy ráadást is kellett volna játszani, már csak a lelkesedésük miatt is, de ez elmaradt… Jó volt ez így!

Larrnakh:

A koncert után természetesen körbenéztünk az erődben és Rošice főutcáján, majd visszatértünk a fesztiválhelyszínre, ahol valami dark-elektronic fellépés legvégére néztünk be, így az kimaradt. Ezután átmentünk a katonai bunkerbe, ahol a Phragment w Metrom produkciója ment, ami egy ambient-noise keverék volt vetítéssel kísérve. Nekem a szűk folyosón hallgatva hidegrázósabb volt a hangulata – nem csak a hűvös miatt – és közben még mászkáltunk is a létesítményben. Sok ilyen csapat létezik ma már, de ezért ott és akkor nekem tetszett.

Phragment w Metrom:

Újabb sétálás után kezdődött a lengyel Job Karma koncertje. A kéttagú zenekar  vizualitást erőteljesen használó, ambient-elektro-post-industrial keverék zenét játszik. Nem vártam sokat, de annál többet kaptam. Hihetetlenül egyben volt a képi világ a nem könnyű, de ritmikus elektronikus zene és a terem hangulata nagyon ütött együtt. A kb. 50 perces produkció egy másodpercét sem untam, mert vagy a hangok vagy a vetítés fenntartotta a figyelmemet.

Job Karma:

Job Karma:

Az este folyamán még a Sturmast produkcióját néztük meg. Szerintem nem szólt jól, a hegedű elég erőtlen volt, a dobok pedig nagyon hangosan szóltak, mást elég nehezen lehetett kivenni. Nem mondom, hogy abszolút rossz volt, de valahogy nem volt kerek a produkció, ráadásul én a szövegekkel sokszor nem tudok azonosulni teljes mértékig, annak ellenére, hogy a Cold Meat Industrynál megjelent anyag – amire a koncert épült – zeneileg még tetszik is. Mivel elmúlt már bőven éjfél és kis csapatunk kissé megfáradt, ezért a Void of Voices bepakolását még láttuk, de inkább elindultunk a szállásunk felé.

Sturmast:

Void Of Voices:

Tudom, igen kevés produkcióról írtam, de ez egy olyan fesztivál, amire a fent felsorolt stílusokat kedvelőknek nagyon érdemes kiutazni. Egyrészt a helyszín miatt, másrészt a kétnapos „zaj” miatt, harmadrészt az emberek miatt.

Reméljük, lesz negyedik, amire minél többen eljuttok!