endhits

True Widow – As High as the Highest Heavens and From the Center to the Circumference of the Earth

(2011, Kemado Records)

A zenekar nevét egyszerű leírni, a lemezcímet viszont annál kevésbé. Természetesen ismét egy amerikai bandára akadtam. A texasi True Widow egy trió, ahol a basszusgitáros/énekes egy hölgy, Nicole Estill, társai pedig Dan Phillips – gitár/ének és, ha minden igaz, Timothy Stakks – dob. Azért írom, hogy ha minden igaz, mert nagyon kevés infót sikerült vadásznom róluk. Rühellem ezeket a mindenféle kategorizálásokat, de muszáj megtennem. A True Widow a shoegaze, annak is a nu-gaze (sőt, egyesek szerint stonegaze!) kategóriájába sorolandó. No, de mit is jelent ez valójában. Érdekes keverését a 80-as, 90-es évek alternatív rockjának, amit leginkább az angol 4AD kiadó képviselt a zenekaraival, meg a Pixies, Mudhoney, House of Love stb., és amibe egyéb stílus is belekeveredik néha, de a megszólalást tekintve ez a zenei világ köszön vissza. Mondjuk ez számomra lényegtelen, mert a True Widow egyszerűbben is leírható.

A trió új, második nagylemezén 9 nóta található. Az első Jackyl című szám, olyan, mintha egy letisztultabb, lassú Godflesh szám lenne keverve kis stoner hangzással, és erre rámenne egy tipikus 80-as évekbeli női ének. Néha a Babes in Toyland, L7, Courtney Love féle éneklés jutott eszembe, annak is a szebbik része. Kifejezetten érdekes, hogy a kedvenc hangzásaim jönnek be, mint a Godflesh, a Sonic Youth, a női ének pedig nagyon szép, amiben megkapaszkodhat a hallgató. Másodikként jön a Blooden Horse, amelyben van egy kis 90-es évek eleji alter-rock feeling, lassú Sonic Youth-ra emlékeztető férfi énekkel. Lassan, komótosan lépeget előre az album (ami nem változik végig): a hetedik Night Witches-ről a Pixies ugrott be, meg a grunge bandák, a nyolcadik cím nélküli – vagy néhol Interlude-ként jelölt – szerzemény egy 55 másodperces akusztikus kakukktojás (átvezető), befejezésül pedig a Doomseer kilenc perce, amiben a drone, noise, és nyomokban a végére egy kis ambient jelentkezik. Nagyon lassan előre araszolgató, drone, sludge, 80-as évek alter-rock keveréke a True Widow lemeze. Tempós nótát ne keressünk rajta, mert az nem lesz, de mély, sulykolós alapok, és begondolkodtató énekhangok, dallamok igen. Azt gondolom, hogy nem egyszerű végighallgatni, de ebben a zenében is van valami, ami megfogott: főként az énekrészek és az egységes melankolikus hangulat.

Szerintem minden hallgató más-más bandára fog asszociálni, de egy hallgatást mindenképpen megér!

www.truewidow.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.