Udarnik – Mommy Shoots a Reindeer

(2013)

udarnikÚjabb kalandtúra következik – ezúttal Hollandiába. Az Udarnik megint csak interneten talált meg bennünket, egy nagyon pozitív hangvételű email formájában – ezúton is köszönjük a felénk irányuló figyelmüket –, természetesen egy megfelelő letöltő linkel együtt. Innentől kezdve a mi figyelmünk is rájuk irányult. Mit jelent a név? Járjatok utána. Érdekes.

A holland trió: Comrad X – ének, gitár, Micky K. – basszus, vokál és Wasdatwat – dob felállásban készítette 2012. decemberében ezt az igencsak erős kilenc számos lemezt. Természetesen nem hisszük le, hogy ez a srácok valódi neve, de hát valamit írni kell.

Az Udarnik egy valódi „do it yourself” bandának tűnik, a szó legnemesebb értelmében. Persze, hogy kíváncsi lettem rájuk, amikor olyan bandák inspirálták őket, amelyek minket sem hagynak hidegen: Zeni Geva, Shellac, Unsane, Sonic Youth, Fugazi stb.

Az első dal, a Catfish Forms egyből rockos lendületet ad az albumnak. A facebook oldalukon a stílus meghatározásnál írták, hogy „stoner punk”-ot játszanak. Röhej, de ez tényleg az, jó sok rock and roll-al. Húzós kis nóta, a dobos már itt beakadt nálam, mert elég keményen tolja. Ja, és ez még csak az első darab volt! A következő, Be Prepared elején a basszus a klasszikus noise-rock röffenést hozza, miközben a dob kavar, majd a gitár és az ének is bekapcsol egy az amerikai klasszikus vonalat követő zaj cuccba. Mindezt azért, hogy utána újra visszaálljon egy bólogatós lassú témába, majd ismét szétszedjen a gitár és az ének őrülete. Nem adják lejjebb a srácok, jön a Chow, eszméletlenül jó húzással, koszos gitárhangzással, feszültséggel, tempóval – itt inkább a hagyományos zajos hangzások ugrottak be. Negyediknek az egyik kedvencemmé vált Painting Lipstick on Monsters következett, ami egy lassított Unsane nóta is lehetne, ahogy megszólal a gitár, majd belépnek a többiek; a fejemet majd leszedték. Komolyan mondom, tényleg igaz, amit magukról írtak: noise-rock + stonerpunk-grunge. Egyébként az utóbbi szerzemény, és a nyolcadik Even Apes Can Do the Trick volt még, amit első hallgatásnál éreztem, hogy ismét meg akarom hallgatni. Az egész olyan gondolatokat indított el bennem, mintha egy füstös kocsmában – ami már nálunk nincs – ülne az ember és érzi, hogy valami feszültség van a levegőben, de nem tudja honnan fog jönni a probléma. Aztán egyszer csak felrobban valami körülötte és szép egyenletesen gyorsulva elkezdi mindenki  egymást a helyen csépelni. Zseniális nóta!  Ugorjunk vissza a négyes trackhez. A Mammal nekem megint csak egy rock and roll nóta volt, de teljesen élvezhető a maga 2:46 másodpercével, aminek a végét természetesen ismét rendesen megtekerték a srácok. A következő Travis-ről is az amerikai noise-rock vonal ugrott be, főleg a fő riffről, ami eszméletlenül jó, rezegtet, mint a fúrógép a panelban a falakat, a refrénnél meg bekapcsol az ütve fúró és beremegnek az ablakok is. A hetes East Croydon-ra azt hittem, lesz egy kis nyugi. Na nem lett, tekerték ugyanabban a tempóban  tovább a felvételeket. Az Even Apes-ról az előbb már írtam, az utolsó Flipside meg teljesen olyan, mintha az előbb említett füstös kocsmát totálisan szétverné az „úri közönség”!  A legsúlyosabb zajozás, gitár, dob és ének fronton is. Igaz, kicsit hosszú őrület a maga hat percével, de jól feszültségben hagytak  a végére.

Az Udarnik egy eszméletlenül energikus, egyszerű ötletekből, hangzásokból összepakolt noise-rock banda. Igaz, kategorikusan csak ezt a stílust nem lehet rájuk sütni, mert építkeznek ők több helyről is. A dobos eszméletlenül jó, a gitárosok ott vannak, ahol kell, és annyit nyomnak bele, amit ez a stílus megkövetel. Voltak már kedvenceim Hollandiából, mint a The Ex vagy a Kong, amelyek nem feltétlenül ebbe a stílusba sorolandók, de a kedvencek holland vonalába hozzám feliratkozott mostantól az Udarnik is. Nagyon szívesen megnézném őket élőben, mert nem lehet semmi! Miért? Ezért: http://www.youtube.com/watch?v=DTRdOmImcHE

Jó anyag!

Meghallgatás, letöltés:  http://udarnik.bandcamp.com/