Vista Chino – Peace

(2013, Napalm Records)

 

vistachinoNem vagyok könnyű helyzetben, mivel a világ egyik kultikus stoner bandájának a visszatérő lemezéről kell értekeznem, objektíven, részrehajlás nélkül! Ezen felül, ki kell irtanom magamból azt a szúró, egyben kellemetlen érzést is, hogy az egykoron Kyuss névre keresztelt „zenei tökéletesség” ezúttal nem tudta megugrani a saját mércéjét.

Napjainkban a nagyvisszatérések korát éljük, hiszen újra van Alice in Chains, Soundgarden, sőt még a Black Sabbath is úgy tette le a 13. névjegyét az asztalra, hogy közölünk sokan még csak pislogni sem mertünk. Eme óriási korongok forgatagában joggal érezheti az ember, hogy  példaképei képtelenek hibázni, és ha megannyi régi motorosnak sikerült a diadalmenet, akkor egy John Garcia vezette ösztöncsapatnak aligha lesznek gondjai.

A gondok azonban felütötték a fejüket, még ha nem is szembetűnően, de valami azért most mégsem lett az igazi. A probléma gyökere abban rejlik, hogy a Peace egyrészről önismétlésről tanúskodik, másrészről pedig a fiúk bizony „megkoptak” az elmúlt évek alatt. Sajna már nincs meg az a tűz, ami a Sky Valley vagy a Red Sun idején jellemezte őket.

A sound alapvetően az egykori Kyuss hangzásra akar hajazni – dörmög, búg, duruzsol – csak az a baj, hogy erőtlenül. Olyan érzése van a hallgatónak, mintha egy a Kyusson felnőtt kópia zenekart hallgatna. Garcia mester „nyávogása” pedig már-már a tűrőképesség határait súrolja.

A közel egy órás korongon a csúcspillanatok kimerülnek a Planets 1 & 2 és az Adara című szerzeményekben. Itt pár perc erejéig mintha megcsillanna a banda régi fénye, sőt még azt is megmerem kockáztatni, hogy az Adara sivatagi blues témája gond nélkül illeszkedhetne a csapat örökzöld pillanatai közé. Persze akad még egy-két emlékezetes pillanat a korongon (pl.: Acidize… The Gambling Moose, Dargona Dragona, Carnation), de ezek a feledés homályába vesztek volna egy Sky Valley lemezen. Itt vélhetően csak az ingerszegényebb környezet miatt tűnnek ki.

Jó lett volna, ha a Vista Chino az év lemezét produkálja, hiszen erre minden esélye megvolt, és ahogyan azt már korábban is említettem, egy John Garcia, Brant Bjork párosnál általában egyértelmű a siker, de ezzel a teljesítménnyel most pofára estek a srácok. Mondom, mindezt úgy, hogy az első Pecsás Kyuss Lives! buli életem top 3 koncertjei között szerepel. A Kyuss pedig az egyik legnagyobb kedvencem a mai napig! Csalódott és kiábrándult vagyok, hiszen a hőseim visszatértek, de nem hozták a tőlük várt maximumot, főleg ennyi év kihagyás után!

 

 

http://www.vistachinomusic.com