WhenAirTurnsToWater (USA) + Silence (HU) koncert Kecskeméten

whenairturnstowater (Boston, USA) + Silence (Budapest, HU) koncert

2012. március 17. / Kecskemét, Kilele Music Café

Egy újabb kellemes zenekar akadt az endhits.hu horgára, így gyorsan le is akasztottuk őket. A bostoni whenairturnstowater nyers, zajos, kiabálós, okosan kitekert post-punk számairól simán az At The Drive-In, a Fugazi, a Girls Against Boys vagy a Hot Water Music ugrik be, szóval régivonalas, emocionális töltésű, mégsem sokat finomkodó zene. A trió 2009-ben kezdte el írni első számait, majd két éven át aktívan koncerteztek, elsősorban az USA keleti partján. Saját elmondásuk szerint a Boston környéki privát házas, alagsori szcénában érzik igazán otthon magukat. A tagok érdeklődő, zenehallgató tinédzserként is ebben a közegben szocializálódtak, így zenészként is ebben a miliőben robbannak igazán. Munkájuk és kitartásuk eredményeként 2011 decemberében megjelent első albumuk “Ours Is A Fragile Kingdom” címmel és ezzel a lendülettel neki is láttak első európai turnéjuk szervezésének. Egy váratlan és bosszantó esemény azonban csak belerondított a lelkesedésbe: az Ausztriából Bostonba települt basszusgitárosnak idén januárban lejárt az amerikai vízuma, így haza kellett költöznie Bécsbe és egyelőre kérdéses, hogy mikor térhet vissza. A whenairturnstowater úgy tűnik, hogy új taggal folytatja tovább az év hátralévő részében, a többi meg majd kiderül.

silence_01

Szombat este ide vagy oda, elég nehezen gyűltek az érdeklődők a Kilele-ben, és a fél tízes kezdésre sem lettünk többen 35 főnél. A turné átlagos látogatottságát figyelembe véve ez erős közepesnek számít, azonban mégis jobb lett volna, ha legalább dupla ennyien vagyunk, mert így siralmasan kevés benzinpénz jött össze a két zenekarnak, és ismét meg kellett vívnom a csatákat a fizetni nem akaró summantósokkal és a “csak egy sört iszunk és már itt se vagyunk” típusú betévedő részegekkel. Akik eljöttek, azok viszont nagyon izgatottan várták a kezdést és mindjárt az estet nyitó budapesti Silence-nek is igen hálásak is voltak. Őket a Bálványvéres Milán ajánlotta nekem és valóban frankó zenekar, megérdemelnék, hogy többet koncertezzenek. A Silence egy kevés elektronikával megtámogatott basszus-gitár-dob trió és ha rájuk is húzzuk is a post-rock címkét, akkor is inkább a konkrét riffelés és döngölés felé dől a mérleg a maszatolás helyett. Jó masszívan és hangosan játsszanak, és időnként jó értelemben vett jammelés hangulata van a számaiknak, amelyeket azzal tudnák még jobban feldobni, ha kicsit felpörgetnék néha a tempót. Bár nekem kimondottan jól esett ez az időnként Pelican-os metál-torzulásos bólogatás, tetszettek a hangszínek és a szintis hangminták egyaránt, amelyekkel időnként egészen távoli vizekre is kieveztek, de mindig jókor fordultak vissza, sosem hagyták jéghegynek ütközni a hajót. A bostoni zenekar tagjai az első sorban állva szurkoltak a Silence-nek, akik nagyon tisztességes egy órával lepték meg a kecskeméti fejeket.

silence_02

Aztán egy rövid átállás és belecsapott a whenairturnstowater. A srácok valóban odavoltak a pince jellegű koncerthelyszínért és hála a tulaj, Peti fáradhatatlan hangmérnöki munkájának, nagyon jól is szóltak. Eric, a dobos az első pillanatoktól elemi erővel sújtott le dobszerkójára (a lábdobmikrofont kb. kétszámonként vissza kellett állítani, mert folyton kidőlt), de a többiek sem kímélték sem hangszereiket, sem magukat. Igazán látványosan adták át magukat a zenének, amelynek sodró zajszőnyegébe mindenki elrejtette a maga kis megmunkált finom apróságait.

wattw_01

Adam hol sikálta, hol simogatta gitárját, ha kellett fájdalmasan dalolt, ha kellett üvöltött torka szakadtából. Talán a basszusgitáros Bernhard tűnt némileg visszafogottabbnak, de a letaglózó hatásban az ő szólamainak is maximális része volt. A whenairturnstowater jól fel is tüzelte a közönséget, és egyértelmű volt, hogy nem köszönhetnek el ráadás nélkül, pláne, hogy Kecskemét volt turnéjuk záró állomása.

wattw_02

A koncert után kellemes barátkozásba torkollt az éjszaka, aminek nemzetközi színezetét tovább fokozta a whenairturnstowater basszistájának, Bernhard-nak az osztrák bátyja és a barátnője, akik kizárólag a zenekar kedvéért autóztak le Bécsből az Alföld közepére. Aztán később, amikor a zenekar megéhezett, stílszerűen a McDonalds-ba vittem őket, hisz mégiscsak amerikaiak. Persze ők ennek nem örültek túlzottan, csak egyszerűen nem volt más lehetőség. Aztán egészen rá is csodálkoztak a kaja ízére, mert hosszú évek óta nem ettek ilyesmit. De a turnétemetésbe ez is belefér!

wattw_03

További sok szerencsét mindkét bandának az underground rögös útján!