Zippo interjú (2007)

A Zippo egy olasz stoner rock zenekart fedő ötös, akik az utóbbi pár évben visszatérő vendégek voltak Magyarországon, és turnéik alkalmával rendre útba ejtették többek között Szegedet is. Így történt, hogy 2007 telén – első ittlétük során – egy rövid beszélgetésre invitáltam az énekest, Davide Straccione-t az akkor még a város szélén található, többek által „cukrászdaként” aposztrofált Garaboncziás sarkánál, a nullfokhoz közelítő hőmérsékletben fagyoskodva – a klub ugyanis zajos volt, hiszen még éppen a Stereochrist játszott, mint az est főzenekara. Az olasz csapat azóta még egyszer fellépett kedvenc városunkban (Dave bevallottan imádja Szegedet), immáron a belvárosi klubban, és akkor már második nagylemezét bemutató turné keretében. Az alábbi pár sor azonban a kezdetekről szól…



endhits: Üdv Szegeden! Kérlek, mutasd be a csapatot.

Dave Straccione: Pescaraból jöttünk, Közép-Olaszországból. 2004 óta számítjuk magunkat teljes felállású zenekarnak, akkor csatlakoztam én a csapathoz. Ekkor kezdtük azt a zenét játszani, ami ma is hallható tőlünk. Korábban a többiek más stílusban zenéltek, inkább punk-rocknak nevezném. Akkor kezdtünk el stoner rockot nyomni, miután beszálltam hozzájuk.

endhits: Ezek szerint te hoztad magaddal ezeket a hatásokat?

Dave: Nem, ők szerettek volna stílust váltani, és új énekest kerestek maguknak, erre jelentkeztem én.

endhits: Igen fiatal banda lévén milyen eredményeitek voltak eddig?

Dave: Rengeteg koncertünk volt odahaza, főként a mi környékünkön. Az első két évben egészen híresek lettünk arrafelé. Olaszországban olyan neves, a stílus fontos képviselőivel léptünk fel különböző stoner/doom fesztiválokon, mint Brant Björk and The Bros (a legendás Kyuss és a Fu Manchu egykori dobosa – a szerk.), Orange Goblin, Color Ace, Witchcraft stb. Még kisebb zenekarnak számítunk, így nincsen lemezszerződésünk, egyelőre magunk intézzük a dolgainkat. Tavaly áprilisban már jártunk Magyarországon, két koncertünk volt a pesti VL45-tel és a Saint Patrol-lal. Ezután Bécsben léptünk még fel, de mostanáig csak ezek voltak a külföldi koncertjeink. Ezúttal viszont egy 10 napos turnén vagyunk: volt egy koncert Horvátországban, három Magyarországon, kettő Ausztriában, kettő Németországban, egy Szlovéniában és egy Észak-Olaszországban.

endhits: Hogyan kerültetek kapcsolatba a Stereochrist-tal?

Dave: Én ismertem őket, mivel a zenélés mellett írok egy olasz webzinnek is (perkele.it), és írtam róluk egy lemezkritikát. Később, amikor először Pesten voltunk, megismerkedtem az énekessel, Dáviddal, és ő javasolta, hogy legközelebb játszhatnánk együtt, mi pedig természetesen belegyeztünk. Hallottunk az anyazenekarról is, a Moodról, ismerjük a történetet. Én egyébként az utódzenekarok közül először a Wall of Sleep-et láttam, Olaszországban a Stoned Hand of Doom fesztiválon.

endhits: Milyen a stoner rock színtér nálatok?

Dave: Az emberek 80%-ban populáris MTV zenét hallgatnak, 20% szól a rockról, ezen belül pedig az egyik legundergroundabb stílus a stoner rock. Viszont azok, akik ezt hallgatják, valódi rajongók és tényleg a mélyére mennek a dolgoknak. A doom/stoner zenéknek nincsen nagy kultúrája odahaza, ennek ellenére Rómában évente megszervezik az említett és igen nagy sikerű Stoned Hand of Doom fesztivált. Az elmúlt években egyre több stoner csapat játszott Olaszországban, és szerintem egész jó időszakát éli nálunk most ez a stílus. Népesedik a tábor.

endhits: Ha jól láttam, lemezetek is van már…

Dave: Igen, van egy anyagunk, amely szerzői kiadásban jelent meg 2006 elején és Ode to Maximum a címe. Olaszországban néhány webzine ezt még csak egy demonak tekinti, mivel – igaz, hogy 10 számos, és a dalok átlagban 4-5 percesek, így a lemez maga 45 perc hosszú – a hangzása nem annyira erős. Két dal olaszul van rajta és azok kicsit gyorsabbak a többinél. Ezeket ma este nem játszottuk, viszont volt két új szám és egy feldolgozás, méghozzá a kedvenced a Kyuss-től (Supa Scoopa and Mighty Scoop). (nevet) Most írjuk az új lemezt, kicsit eltérőbbek lesznek a számok, marad stoner rock, de újabb hatásokkal, kicsit progresszívebbnek mondanám őket.

endhits: Sokat szívtok? Ez ugye szinte kötelező velejárója a stoner zenének…

Dave: Éppen azzal az egyetlen emberrel beszélgetsz a csapatból, aki egyáltalán nem szív füvet. (nevet) A többiek viszont szoktak, a számírásnál és a felvételeknél egyértelműen, de a hétköznapokban is előfordul. Ez egy fontos kelléke a zenénknek. (nevet) Én nem szívok semmit, dohányt sem, próbálom óvni a hangomat…

endhits: Igazi rock ’n’ roll életmódot folytattok? Úgy hallottam, hogy páran a bandából most éppen lányokkal vannak a turnébuszban…

Dave: Nem tudom, hogy éppen dugnak-e vagy csak… beszélgetnek (nevet). Az ilyesmi nem túl gyakori, eddig még nem fordult elő semmi komoly, mi még az elején járunk ezeknek a dolgoknak… Nekem meg barátnőm van, úgyhogy nem is érint.

endhits: Hogyan ment eddig a turnétok?

Dave: Az első koncertünk Zágrábban csodálatos volt, majdnem 200 ember nézett meg. Egy helyi bandával, a Stone Bride-dal játszottunk, akik ilyen Sleep, High On Fire és némi Mastodon keverékét játsszák, és egy igen kemény, remek banda. Budapesten az After Music Club-ban (ex-Marco Polo) léptünk fel, ami egy nagyon kicsi és zsúfolt hely, igazi csúcsélmény volt! Azonban a tegnapi kazincbarcikai koncert nem volt annyira sikeres. A Stereochrist, Testimony, az Embers és mi játszottunk, a közönség pedig nem kifejezetten a miénk volt, ami engem nem nagyon zavart, mivel én mindenféle metalt hallgatok és szeretek, és tetszettek is a zenekarok. Viszont nagyon kevesen jöttek el megnézni. Ma este pedig hihetetlen jó volt! A Stereochristék mondták nekem, hogy Szeged az egyik kedvenc helyük, és itt nagyon jó közönségük van.

endhits: Lehet, hogy túl indiszkrét kérdés, de megfizetnek benneteket a turnén?

Dave: Csak egy nagyon kicsit, annyira, hogy kijöjjön az útiköltség. De igazán a merchandise – pólók, CD-k – fogyásától függ a bevételünk. Ha jól számoltam ki, akkor rendben leszünk, nem megyünk mínuszba.

endhits: Kik a kedvenceid mostanában?

Dave: A már említett horvát Stone Bride, tényleg lenyűgöző csapat. Rómából a Doom Raiser és a The Orange Man Theory nagyon jó zenekarok, az előbbi doom (értelemszerűen), a másik pedig post-hardcore, kicsit Converge-szerű, de saját stílusuk van: hardcore banda rock ’n’ roll attitűddel, déli riffeket nyomnak hardcore zenében. Ezen kívül nagy kedvenceim a Down, a High On Fire és a Witchcraft utolsó lemezei. Az utolsó Melvins pedig itt vár rám a turnébuszban, állítólag az is ütős lett! Szóval jó zenehallgatást mindenkinek!

www.myspace.com/zippomusic

fotók: Davide Starinieri

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.